Amikor a mennyei Jeruzsálemről álmodó fiatal egyházi közösség elindult, hogy Urától kapott küldetését teljesítse, életének első évtizedeiben a közeli végidő-várás izgalma jellemezte. Szeretett volna minél előbb a beteljesedésben együtt lenni Krisztussal. “Marana tha” azaz “Jöjj el Uram”, liturgiájában ezekkel a szavakkal hívta, sürgette ennek a világnak elmúlását és az eljövendő elkövetkezését.
TovábbFeledékeny emberek vagyunk, ezért folytonosan emlékeztetni kell magunkat arra, ami a minőségi élethez elengedhetetlen. Az egyházban is pont ezért gyakoroljuk az emlékezést, hogy sose feledjük, mi mindent köszönhetünk az Úrnak, hogy a hétköznapok összevisszasága se tudja elfeledtetni velünk identitásunk alapját, Istenhez tartozásunkat. Emlékezetünkben akarjuk tartani, hogy egy olyan néphez tartozunk, amely évszázadok óta Isten vezetése és oltalma alatt él.
TovábbA nagyböjt időszaka keresztségi elkötelezettségünk megújításának időszaka, annak átgondolása, vajon Krisztus tanítványai vagyunk-e? Figyeljünk oda egy pillanatra a keresztségi teológia egyik ősi alapszavára, a megvilágosodásra, amely téma minden nagyböjtben újra és újra előkerül.
TovábbFerenc pápa évről évre megfogalmazza újévi gondolatait a béke világnapja kapcsán. A békéről gondolkodni, és tenni érte nem csupán az államférfiak és politikusok dolga. A levél idei vezérgondolata: “Senki sem menekülhet meg önmagában! Újrakezdés a koronavírus-járvány után, hogy közösen keressük a béke útjait.”
TovábbA gyermeki játszást leíró lélektani kutatások egy-két igen érdekes eredménnyel járultak hozzá a liturgia antropológiai alapjainak megértéséhez. Vajon mi készteti az embert arra, hogy rituáléket ünnepeljen, honnan van annak a képességnek az alapja, hogy az ember szimbólumokban gondolkodik és szimbólumok által kommunikál?
TovábbA hagyományos egyházi közreműködést még mindig rendszeresen igénybe vevő állami ünnepeink, települési ünnepléseink minden évben újra és újra elgondolkodtatnak. Újra meg újra eltűnődöm azon, hogy a kenyérmegáldás- típusú, közéletet is érintő liturgikus ténykedéseink vajon segítséget jelentenek-e a közömbös tömegek számára? Meghívást egy Isten jelenlétébe helyezett életre, avagy nem valók másra, minthogy fenntartsák és bebetonozzák a status quo-t.
TovábbA Praeorator következő része a körmeneteket közli. A feltámadási körmenetet két változatban találjuk meg: egyszer a hagyományos felépítéssel, utána pedig egy nem-eucharisztikus ünnepélyes körmenet formájában.
TovábbHúsvét közeledtével évek óta felhívom a hívők figyelmét arra, hogy a Vigilia nem egyszerűen egy „hosszú mise“, hanem sokkal többről van szó. Húsvét előestéjén az egyház egy éjszakába nyúló virrasztás keretében ünnepel, s emiatt fontos, hogy mi is odaszánjuk az időnket a liturgiára.
TovábbAz ünnepre nagy tömeg vonult. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat törtek és kivonultak eléje. Így kiáltoztak: Hozsanna, áldott, aki az Úr nevében jő, áldott Izrael Királya!” (János 12,12-14)
TovábbA Liturgikus vezérkönyv, a Praeorátor első fejezete az alapvető imádságokat tartalmazza magyar és latin nyelven. Ahogy azt a könyv bevezetőjében is olvashatjuk, az imádságok közlésének célja, hogy az országos gyakorlat mindenütt egységes legyen. A szövegek egyébként megegyeznek a Katolikus Egyház Katekizmusa Kompendiumában a függelékben közölt jóváhagyott szövegekkel.
TovábbHa közelebbről megnézzük Vízkereszt, azaz Epifánia ünnepének vallástörténeti hátterét, annak első nyomait a Kr.u. III. századi Egyiptomban találhatjuk meg. Alexandriai Kelemen megemlíti, hogy Baszilidész gnósztikus szektája január 6-án Jézus megkeresztelését ünnepli, ami az ő felfogásukban egyet jelentett Jézus istenfiúi születésével
TovábbAz egyházi év második legfontosabb ünnepén, Karácsonykor az értünk megtestesült és Betlehemben emberként megszületett isteni Igét, Jézus Krisztust ünnepeljük. Jézus az Isten Szava, egy olyan Atyáé, aki kezdettől fogva társalgott az övéivel, aki kapcsolatban akar lenni népével.
Tovább
