Vízkereszt vagy amit akartok?

A többi kereszténytől eltérően ugyanis  a gnósztikusok azt vallották, hogy az Atyaisten a keresztségben adoptálta az ember Jézust aki ezáltal vált volna Isten Fiává. Valószínűsíthető, hogy a nagy egyházi közösségben egyfajta reakcióként erősödött meg saját, január 6-i ünnepük jelentősége: az apostoli közösség szembehelyezte saját hitvallását egy eretnek tartalmú ünneppel. Hitük szerint ugyanis Jézus nem örökbefogadás által lett istenfiúvá, hiszen születésétől fogva istenember volt. Teljesen Isten, az Atya Fia, és teljesen ember, aki Szűz Máriától vette fel emberségünket.

Vízkereszt ünnepének fő témái: a Jordánban történő alámerítkezés, a napkeleti bölcsek látogatása és a kánai mennyegző borcsodája mindenekelőtt Jézus istenségének kinyilvánulását (görögül epifániáját) ünneplik.

Epifánia ünnepének ugyanakkor vannak párhuzamai a pogányságnál is. Alexandriában ezidőtájt Eon, az Idő és Örökkévalóság Istenének tisztelői ilyenkor ünnepelték istenük születését, amelyhez a Nílus vizénél végzett vízmerítő szertartások kötődtek.

Figyeljük meg a keresztények magatartását! A korukban elterjedt, és az emberekre nagy hatást gyakorló szokásokat közösségeikben saját ünnepekkel helyettesítik. A világnézetükbe nem illeszkedő teológiai vagy erkölcsi tartalmaktól határozottan távol tartják magukat, ugyanakkor saját hitük titkaikat szemlélik egyre elmélyültebben. Valójában tehát nem a pogány illetve eretnek ünnepekből alakítják ki saját ünnepeiket, hanem épp ellenkezőleg: azokat kiszorítandó, illetve helyettesítendő.

Pont úgy, ahogy fordított esetben a szocializmus idején a rendszer ideológusai mindent megtettek, hogy Szent Miklós ünnepéből Télapót, Karácsony ünnepéből pedig Fenyőünnepet csináljanak. Meglepődünk, amikor ma másfajta ideológusok másfajta ideológiák nevében ugyanezt folytatják a világcégek öles reklámplakátjain és az Unió politikusainak dokumentumaiban a politikai korrektség nevében?

A keresztényeknek saját elképzelése volt az életről, annak értelméről, saját értékrendjük volt, ami világosan megkülönböztette őket kortársaiktól. Életük középpontjában Jézus Krisztus személye és az ő örömhírétől való érintettségük állt, mégpedig nem elméleti fejtegetésként vagy vallástörténeti adatként, hanem, mint életük legmeghatározóbb alapélménye. Mi, mai keresztények is pontosan ugyanígy vagyunk ezzel. E meggyőződésünk fejeződik ki és erősödik meg újból és újból közösségi imádságaink és ünnepeink megtartása által.

Borítókép: Háromkirályok imádása (Gentile da Fabriano festménye)