Az éjszaka sötétjében
A minap a levelezésemet rendezgettem, és kezembe akadt egy régi email, egy jó ismerősöm küldte. Benne adventi gondolatok voltak Andrea Schwarztól. Továbbgondoltam, és leírtam őket.
TovábbA minap a levelezésemet rendezgettem, és kezembe akadt egy régi email, egy jó ismerősöm küldte. Benne adventi gondolatok voltak Andrea Schwarztól. Továbbgondoltam, és leírtam őket.
TovábbŐsz van, színpompás, gazdag évszak. A fák és a bokrok lenyűgözően változatos és pompás ruhákba öltöznek. A gyümölcskertek fái, a szőlőlugasok roskadoznak az érett gyümölcsöktől. Mindenütt harsognak a színek és a fények.
TovábbAz évközi idő napjai telnek, így lassan közeledve az év vége felé. Még nincsenek készületi időszakok, üdvtörténeti megemlékező ünnepek, „csak” egyszerűen hétköznapok és vasárnapok váltják egymást a megszokott rendben.
TovábbAmikor a mennyei Jeruzsálemről álmodó fiatal egyházi közösség elindult, hogy Urától kapott küldetését teljesítse, életének első évtizedeiben a közeli végidő-várás izgalma jellemezte. Szeretett volna minél előbb a beteljesedésben együtt lenni Krisztussal. “Marana tha” azaz “Jöjj el Uram”, liturgiájában ezekkel a szavakkal hívta, sürgette ennek a világnak elmúlását és az eljövendő elkövetkezését.
TovábbFeledékeny emberek vagyunk, ezért folytonosan emlékeztetni kell magunkat arra, ami a minőségi élethez elengedhetetlen. Az egyházban is pont ezért gyakoroljuk az emlékezést, hogy sose feledjük, mi mindent köszönhetünk az Úrnak, hogy a hétköznapok összevisszasága se tudja elfeledtetni velünk identitásunk alapját, Istenhez tartozásunkat. Emlékezetünkben akarjuk tartani, hogy egy olyan néphez tartozunk, amely évszázadok óta Isten vezetése és oltalma alatt él.
TovábbAz isteni Ige, Jézus Krisztus megtestesülése, egész földi működése, és az Egyház élete-története mind az Isten Lelkében és Isten Lelke által valósulnak meg. Mit is jelent ez pontosan?
TovábbA korábbiakban már írtunk arról, hogy a liturgikus ünneplés úgynevezett “átmeneti tere” segít bennünket a külső és a belső világ kölcsönösségben tartásában. Segít az átélt élmények tudatosulásában, ugyanakkor előkészíti azt, hogy kifejezhessük saját belső világunkat környezetünk felé. A mostani alkalommal a liturgikus ünnepléseknek ezt a távolságot vevő-kölcsönösségben tartó jellegét szeretnénk közelebbről szemügyre venni.
TovábbA nagyböjt időszaka keresztségi elkötelezettségünk megújításának időszaka, annak átgondolása, vajon Krisztus tanítványai vagyunk-e? Figyeljünk oda egy pillanatra a keresztségi teológia egyik ősi alapszavára, a megvilágosodásra, amely téma minden nagyböjtben újra és újra előkerül.
TovábbFerenc pápa évről évre megfogalmazza újévi gondolatait a béke világnapja kapcsán. A békéről gondolkodni, és tenni érte nem csupán az államférfiak és politikusok dolga. A levél idei vezérgondolata: “Senki sem menekülhet meg önmagában! Újrakezdés a koronavírus-járvány után, hogy közösen keressük a béke útjait.”
TovábbA fagyos és sötét télidő mélypontjának, a téli napfordulónak idején ünnepelt bensőséges és érzelmes karácsonyi liturgiáiban az Egyház évszázadok óta nem tud betelni Isten Fia megtestesülésének örömhírével. Pont, amikor kevés a fény és a sötétség hatalma mindenen szétterül, ő az isteni Világosság megszabadító erejét hirdeti.
TovábbÁlmomban egy csodaszép templomban jártam, ahol már november elejétől karácsonyi hangulatokkal kedveskedtek a templomlátogatóknak. A fahéjas tömjénillatú templomtérben, volt néhány télapó formájú csoki-automata, csillogó, csilingelő karácsonyfa, s a háttérből diszkréten szólt a Csendes éj.
Tovább