Az egyház őriz egy bizonyos hagyományos rendet, amikor liturgiát ünnepel. Folytonosan arra törekszik, hogy hűséges maradjon az alapító eseményhez, Jézus Krisztus halálához és feltámadásához. A Tőle kapott küldetést folytatja, amikor a megszentelés művét végzi. Ünnepli az utolsó vacsora kultikus lakomáját, gyakorolja Jézus bűnbocsátó és gyógyító irgalmát, hirdeti az Isten Országát és áldást hozó erejét különböző szertartásokban közvetíti.
Tovább“Kérlek tehát benneteket, hogy Lélek szerint éljetek” írja szent Pál apostol a Galatákhoz írt levelében. (5,16)
TovábbA Praeorator következő része a körmeneteket közli. A feltámadási körmenetet két változatban találjuk meg: egyszer a hagyományos felépítéssel, utána pedig egy nem-eucharisztikus ünnepélyes körmenet formájában.
TovábbAbban, hogy valaki részt vegyen a szentmisén, a legkülönfélébb motivációk játszhatnak szerepet. Van olyan például, aki a szépen beszélő, szépen miséző pap miatt megy misére. Van, akinek fontos a társaság: az idősebbek megbeszélik a napi híreket, a fiatalabbak életük párját keresik, vagy a barátokkal akarnak együtt lenni. Egy pappal is megtörténhet, hogy misézik ugyan, de leginkább azért, mert ez a kötelessége.
TovábbHúsvét közeledtével évek óta felhívom a hívők figyelmét arra, hogy a Vigilia nem egyszerűen egy „hosszú mise“, hanem sokkal többről van szó. Húsvét előestéjén az egyház egy éjszakába nyúló virrasztás keretében ünnepel, s emiatt fontos, hogy mi is odaszánjuk az időnket a liturgiára.
TovábbAz ünnepre nagy tömeg vonult. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat törtek és kivonultak eléje. Így kiáltoztak: Hozsanna, áldott, aki az Úr nevében jő, áldott Izrael Királya!” (János 12,12-14)
TovábbA tiszta praktikum oldaláról nézve a liturgikus ünneplések haszon nélkül múlatják az órákat, semmilyen forintosítható hasznot nem hoznak. E haszontalanság miatt nem csodálkozunk, ha felvilágosult embertársaink nem szakítják meg a vasárnap délelőttbe nyúló pihenésüket, hiszen az alvás, a kipihentség úgymond igen hasznos a testi erők regenerálódása szempontjából, és hát egy hét robotolás után, őszintén szólva, szegények, meg is érdemlik azt. Szeretik ők Istent, nem arról van szó, csak különösebben nincs rá idejük.
TovábbA héten Hamvazószerdával elkezdődött a Nagyböjt, a Szent Negyvennap ideje. „Itt az alkalmas szent idő, az üdvösségnek napjai, hogy megtisztítsuk a szívünk, lemosva vétkek szennyeit.” Fogalmazza meg énekünk a böjti időszak értelmét.
TovábbA liturgia Isten igéjéből születik: Jézust, az isteni Igét közvetíti a szavak és a szimbólumok nyelvén. De mi is az a szimbólum?
TovábbA Liturgikus vezérkönyv, a Praeorátor első fejezete az alapvető imádságokat tartalmazza magyar és latin nyelven. Ahogy azt a könyv bevezetőjében is olvashatjuk, az imádságok közlésének célja, hogy az országos gyakorlat mindenütt egységes legyen. A szövegek egyébként megegyeznek a Katolikus Egyház Katekizmusa Kompendiumában a függelékben közölt jóváhagyott szövegekkel.
TovábbHa közelebbről megnézzük Vízkereszt, azaz Epifánia ünnepének vallástörténeti hátterét, annak első nyomait a Kr.u. III. századi Egyiptomban találhatjuk meg. Alexandriai Kelemen megemlíti, hogy Baszilidész gnósztikus szektája január 6-án Jézus megkeresztelését ünnepli, ami az ő felfogásukban egyet jelentett Jézus istenfiúi születésével
TovábbAz egyházi év második legfontosabb ünnepén, Karácsonykor az értünk megtestesült és Betlehemben emberként megszületett isteni Igét, Jézus Krisztust ünnepeljük. Jézus az Isten Szava, egy olyan Atyáé, aki kezdettől fogva társalgott az övéivel, aki kapcsolatban akar lenni népével.
Tovább
