Ampolnák és kézmosó eszközök

Az ampolnák a szentmisében tehát az adományok előkészítésekor játszanak szerepet, amikor körmenetben hozzák az oltárra a miseadományokat, melyek majd Krisztus testévé és vérévé lényegülnek át. A vizeskancsónak még egy alkalommal, a szent edények áldozás utáni purifikációja alkalmával van ismét szerepe.

Több évszázadon át a felajánlási körmenet során a hívek a sajátjukból hozták a kenyeret és a bort, valamint a szegények javára és az Egyház fenntartása céljára ajánlott adományokat, melyeket a pap az oltár előtt vett át. Frank és gall területeken a középkor kezdete óta e körmenetek szinte az ószövetségi időkre emlékeztető áldozati karaktert vettek fel, ami az ebből a korból származó miseszövegekből is látható. Ezek szinte már elővételezvén az adományok konszekrálás utáni állapotát, tiszta és szeplőtelen áldozati adományt vagy az üdvösség kelyhét említik, noha erről teljes értelemben a konszekráció után beszélhetünk. Ettől függetlenül az áldozati körmenet és az adományok mindenképpen megfelelően fejezi a résztvevők lelki áldozatát, önátadását.

A felajánlási körmenetet és az adományok átvételét követően kezdetben gyakorlati szerepe volt a kézmosásnak, mely gesztus eredeti funkciójának eltűnésével spirituális értelmet nyert.

A kézmosásnak a felajánlást -és esetlegesen a tömjénezést- követő szertartásához gyakran külön kézmosókancsó és egy kézmosótálka áll rendelkezésre (lavabo). Ez a szertartás a megfelelő lelki előkészületet szolgálva a Misekönyv szavaival „a belső megtisztulás vágyát fejezi ki“. 

Gallia déli térségeiben az 500-as éveket megelőzően a bort tartalmazó misekancsónak jelentős szerepe volt az akolitusavatás szertartásánál, melynek során ünnepélyesen nyújtották azt át a jelöltnek.