VALAHOL LÁTTAM

A liturgia Isten igéjéből születik: Jézust, az isteni Igét közvetíti a szavak és a szimbólumok nyelvén. De mi is az a szimbólum?

A Liturgikus vezérkönyv, a Praeorátor első fejezete az alapvető imádságokat tartalmazza magyar és latin nyelven. Ahogy azt a könyv bevezetőjében is olvashatjuk, az imádságok közlésének célja, hogy az országos gyakorlat mindenütt egységes legyen. A szövegek egyébként megegyeznek a Katolikus Egyház Katekizmusa Kompendiumában a függelékben közölt jóváhagyott szövegekkel.

A közbeszédben a liturgiáról valahogy nehéz szakszerűen beszélni. Leginkább “szépen” vagy “méltón” végzett liturgiáról szoktunk beszélni, de hogy valójában mitől szép illetve méltó egy liturgia, azt nemigen tudjuk megmondani. Pedig a tapasztalat szerint nemcsak az ördög, de a kegyelem is szeret megbújni a részletekben, pontosabban: nagyon sok függ egy szertartás befogadhatósága szempontjából attól, hogy hogyan végezzük azt?

“Péter, a főapostol és Pál, a népek tanítómestere törvényedet hirdette nekünk, Urunk.”

A szent tűz, később Szent Antal tüze néven emlegetett ergotizmus vagy anyarozsmérgezés a középkori Európában a pestis után a második legrettegettebb betegség volt.

Omnium Urbis et Orbis Ecclesiarum Mater et Caput, azaz “a Város (Róma) és a Földkerekség minden templomának anyja és feje” - hirdeti a tábla a Lateráni Bazilika bejáratánál.

Sok évvel ezelőtt a Bárka színházban láttam egy orosz színtársulat előadását, ami -noha maga a darab nem volt kiemelkedő jelentőségű- felejthetetlen élménnyé vált számomra. Az előadás különlegessége abban állt, hogy azt mutatta be, ahogyan az egyetlen szereplő a saját házát betöltő sok-sok tárgyhoz kötődött.