Szent Péter és Szent Pál bazilikák

“Péter, a főapostol és Pál, a népek tanítómestere törvényedet hirdette nekünk, Urunk.”

A római Szent Péter bazilika az apostolfejedelem sírja fölé épült közel ahhoz a területhez, ahol Szent Péter hitéért vértanúhalált halt. Az apostol testét a vértanúsága közelében fekvő temetőben helyezték nyugalomra, pontosan ott, ahol a mostani bazilika pápai oltára áll.

A pápaság székhelye évszázadokon keresztül nem itt, a Vatikánban, hanem a Lateránban volt, mivel ez a terület hosszú ideig a városon kívülinek számított. A főapostol sírja felé Nagy Konstantin császár építtetett bazilikát, amit 326-ban I. Szent Szilveszter pápa szentelt fel. A mozaikokkal, festményekkel és szobrokkal gazdagon díszített gyönyörű épület a XV. századra elöregedett, életveszélyessé vált. Egy új bazilika felépítésére végül II. Gyula pápa szánta el magát, és a kor legnagyobb művészeit bízta meg a feladattal: Bramantétól elkezdve Raffaello-n és Michelangelo-n át Maderná-ig hosszan tart a művészek névsora.

Az építkezés 120 évnél is hosszabb ideig eltartott, míg végül az újonnan elkészült székesegyházat 1626. november 16-án szentelte fel VIII. Orbán pápa. A bazilika három hajós latin kereszt alakú épület, a kereszthajó metszésében a Michelangelo emelte kupola emelkedik. Nagyságát tekintve röviddel ezelőttig a világ legnagyobb temploma volt.

A Szent Péter bazilika belső kialakításának szépségeivel minden Rómába látogató zarándok számára kihagyhatatlan uticélt jelent és mind esztétikai mind lelki értelemben felejthetetlen élményt nyújt. Ha imádságos lelkülettel szeretnénk megnézni akkor járunk a legjobban, ha a templom nyitásának órájában igyekszünk bejutni, vagy részt veszünk egy ünnepi liturgián.

A másik apostolfejedelem, Szent Pál falakon kívüli székesegyháza a Porta S. Paolo-tól az Ostiába vezető út mentén külvárosi környezetben áll. Tájékozatlan túristák értetlenül csóválják a fejüket,  és kérdezik, vajon nem lehetett volna méltóbb környezetet választani Szent Pál temploma számára?

Az egyház történetét ismerők számára világos, hogy a helyválasztás hasonlóan a Szent Péter bazilikáéhoz itt is az apostol vértanúságának helyéhez és sírjához kötődött. A templomot eredetileg ugyancsak Nagy Konstantin  császár emeltette, de az 1823. júliusában leégett. Annak ellenére, hogy a tragédia hallatán az egész világ kereszténysége egy emberként fogott össze az  újjáépítés érdekében, az építkezés hosszú időt vett igényben, és csak 1854-ben, IX. Pius pápa szentelhette fel a megújult bazilikát. A napjankban látható bazilika némi klasszicizáló idealizmussal módosította a templom belső kiképzését annak korábbi állapotához képest.

A két templom ünnepét november 18-án üljük meg közösségeinkben a Római Kalendárium szerint.

“ Péter, jó pásztor, halld meg esdeklő szavunk,
bűneink láncát oldozd meg, hisz Jézusunk
rád bízta egykor a mennyország kulcsait:
szavaddal nyithatsz, zárhatsz eget, poklot is.

Dicső tanítónk, Szent Pál, adj intelmeket,
hogy lelkünk bátran törjön ég felé veled,
míg az egésznek birtokába nem jutunk,
elvetve mindazt, amik rész szerint vagyunk.

Örök dicsőség, Szentháromság, teneked,
örömujjongás, hatalom és tisztelet!
Te legfőbb Egység, a te erőd végtelen,
most és örökké te uralkodsz mindenen. Ámen.”