Átszellemülve, átlényegülve

Szinte az egész előadás alatt pakolt, nem csinált mást, mint élete eme helyszínének tárgyait rakosgatta és használta, mégis valami olyan megmagyarázhatatlan fenséges érzés lengte be az egészet, amit máig sem tudok elfelejteni. A tárgyak akkor és ott életre keltek, szinte beszéltek, éreztek, sugároztak, jeleztek, egyben tartottak és megtartottak. Az előadás rendezője valamit nagyon tudott arról, amit a tárgyak hétköznapi szakramentalitásának nevezhetünk.

Ez a szakramentalitás abban áll, hogy életünk fontos tárgyai, drága csecsebecséink, apró emléktárgyaink, képeink egy-egy jelentős esemény, életszakasz vagy személy által spirituális energiákkal telítődnek. Emlékjellé válnak, miáltal képesek számunkra a jelenbe hozni a felidézett személyt, a múltat, azzal az erővel töltve fel bennünket, amit annak idején éreztünk, adtunk vagy kaptunk. A szakramentumok emlékeztetnek és erővel töltenek fel. Az egyház szakramentumai viszont nem csupán a saját élményeinkből és emlékeikből fakadó erőt adják nekünk, hanem Isten közelségét és erejét öntik szívünkbe, ha hittel vesszük őket.

Idén az Eucharisztikus Kongresszusra készültünk, amit a járványhelyzet miatt egy évvel később tartunk meg. Az Eucharisztia, az Oltáriszentség az egyik legfontosabb szentségünk. Az utolsó vacsorán a kovásztalan kenyér és a bor Krisztus testének és vérének szentségévé lényegültek, és ugyanez történik azóta is minden szentmisénken. Amint az apostolok részt kaptak abból az isteni erőforrásból, ami Jézust eltöltötte, sőt, Jézust magát vették a kenyér és bor színei alatt, ugyanez történik velünk is minden szentáldozáskor. Érthető, ha vasárnapról vasárnapra, vagy akár hétköznapokon is törekszünk arra, hogy odajárulhassunk az Eukarisztia szent asztalához. Minél többször, minél több hittel, bizalommal és szeretettel vesszük magunkhoz Krisztust a szentségben,  annál inkább mi magunk is átszellemülünk, átlényegülünk, s annál inkább születik, épül az egyház.

“Tekints, kérünk, Egyházad áldozati adományára, ismerd föl benne Fiad áldozatát, amely által kiengesztelődni akartál. Add, hogy mi, akik az ő testét és vérét magunkhoz vesszük, Szentlelkével eltelve egy test és egy lélek legyünk Krisztusban.”
Részlet a III. Eucharisztikus imából