Termékeny feszültségben

Minthogy a világ Istentől várható beteljesedése foglalkoztatta, ezért tartózkodással tekintett saját világa aktuális állapotára, mindarra, amit az őt körülvevő kultúrák teremtettek. Számára az emberalkotta kultúra többé nem képviselt értéket önmagában: értéke attól függött, hogy milyen szerepet tölt be a beteljesedés felé vezető út küzdelmeiben. 

Eukarisztikus lakomára összegyűlvén megtörte a kenyeret, áldást mondott a kehelyre, máskor a zsoltárokat imádkozta: ilyenkor korábbi kultúrák megnyilatkozásaival élt. Ám mivel liturgiájának lényegi történése minden földi időt és teret átszakító módon isteni történés, ezért annak aktuális megnyilatkozási formája is csupán esetleges, átmeneti értékkel bírt számára. Istentiszteleti hagyománya ezért a történelem során újra és újra beletestesült az adott kor kultúrájába, majd amikor később a mélyben megszületett valami új, az korábbi megjelenésének burkát szétrepesztve új formák kifejlődéséhez vezetett. Így jöttek létre az egyes területeken élő közösségek saját liturgikus hagyományai.  

A liturgia folytonos változásának ugyanakkor az ellentéte is megfigyelhető: egy-egy sikeresnek bizonyult forma, egy korábbi kultúrából származó elem adott esetben sokáig fennmaradt. A legutóbbi néhány évszázad liturgiáját viszont történelmi okokból érthetően inkább az állandóság és a hagyományőrzés fontosságának hangsúlyozása jellemezte, s csak korlátozott mértékben volt fellehető benne az újdonságot kereső, teremtő kedv. 

Liturgikus ünnepléseinkről mindenkor leolvasható a kultúrához való viszonyunk, s emiatt megtörténhet, hogy istentiszteletünk adott esetben ellenkultúraszerű jegyeket vehet fel, s egy ellenkultúra ajánlatává is válhat. Mindahányszor teret adunk a benne misztikusan jelenvaló Krisztus szabad cselekvésének és ellentmondásának. 

Liturgiáink ellen-jelei hitünk eszkatologikus ellentmondását jelenítik meg kulturálisan. Ez történik, amikor böjtöt hirdetünk, amikor Isten Igéjét szemléljük és az angyalok kenyerét esszük, vagy amikor a békéért, az abortuszok következtében meghalt kisgyermekekért, vagy a szétszakadt családokért imádkozunk. 

Amikor a házassági évfordulókról közösségeinkben is megemlékezük, amikor gyermekeket és családokat áldunk meg. Amikor a betegek kenetének ünnepélyes kiszolgáltatásával az idős testvéreink felé való gyógyító, törődő, imádságos odafordulás fontosságát jelezzük. 

Az össztársadalom szintjén a liturgiát ünneplő egyház minden korban hozzájárult az értékbeállítódások társadalmi szintű ütközéséhez, elősegítve ezzel egy folytonos erjedési folyamatot, amelyben a különböző felfogások és értékrendek mindig újabb szintéziseket hozhatnak létre. Ezzel egyidőben minden korban saját létével bizonyítja, hogy a keresztény közösség maradandó hazáját nem ebben a világban, hanem Istennél, az örök életben találja meg.

Borítókép: Unsplash