Ferenc pápa gondolatai 2023. év elején

A pápa először Pál apostolnak a tesszalonikaiaknak írt levelét idézi, aki “arra szólítja fel a tesszalonikai közösség tagjait, hogy állhatatosan várják az Úrral való találkozást, nyitott szívvel, mindkét lábbal a földön állva, figyelmesen szemlélve a valóságot és a történelem eseményeit.” A járvány és a háború árnyékában, elesettségünk ellenére se feledjük, hogy arra kaptunk meghívást, hogy nyitva tartsuk szívünket a remény előtt, és bizakodva várakozzunk Istenre, aki gyengéden kísér minket, és mutatja számunkra az utat.

A pápai levél második és harmadik pontjában a koronavírus járvánnyal kapcsolatos szenvedéseket és az általa felerősödött társadalmi problémákat sorolja. A lelki következmények között az elszigetelődést és a szabadság korlátozásával járó általános rossz közérzetet említi. Ilyen keserű állapotban az emberek “ritkán képesek fejlődni: ezek az érzések gyengítik a békéért tett erőfeszítéseket, társadalmi konfliktusokat, frusztrációt szülnek, végül pedig az erőszak különböző formáit idézik elő.” Mi keresztények azonban készülünk az “Úr napjára”, ezért sürgetően szükségünk van “a tanulásra, a növekedésre, annak vállalására, hogy egyénként és közösségként is változzunk.”

Már többször megfogalmaztam, - folytatja,- hogy a válsághelyzetekből az ember sosem jön ki változatlanul: vagy jobban vagy rosszabbul kerülünk ki belőle. 

A koronavírus sok fontos tanulásainak egyike, hogy szükségünk van egymásra, a többiek nélkül nem megy. A technológiára és globalizációra való túlzott ráhagyatkozásunk individualista és bálványimádó méreggé vált számunkra, ami veszélyeztetni az igazságosság, az egyetértés és a béke óhajott biztosítását. Pozitív hozadék viszont az alázathoz való visszatérés, a fogyasztói igények csökkentése és a járványban tanúsított szolidaritás egymás iránt. Még véget sem ért a covid által hozott megtorpanás, máris beköszöntött a háború bizonytalansága, és az ennek következtében jelentkező élemiszer- és üzemanyagárak problémái, a szegénység  és munkanélküliség növekedése számos országban. 

“Míg a koronavírus-betegségre találtak vakcinát, a háború ellen még nem találtak fel ellenszert. A háború vírusát bizonyosan nehezebb legyőzni, mint azokat a kórokozókat, amelyek az emberi szervezetet fertőzik meg, mert az nem kívülről, hanem a bűn által megrontott emberi szívből fakad (vö. Mk 7,17– 23). “

Vajon engedjük-e, hogy a válsághelyzet bizonytalansága megváltoztassa a szívünket, engedjük-e hogy “ezen a történelmi pillanaton keresztül Isten megváltoztassa a világ és a valóság értelmezésének megszokott szempontjait.” A közjó érdekében a másik emberre való tekintettel kell élnünk, saját biztonságunk bástyáinak erősítgetése helyett egész társadalmunk és bolygónk gyógyulásáért dolgozva. 

A válságok, amiket átélünk összefüggenek egymással, az elszigeteltnek tűnő problémák a többinek okai vagy következményei. A békére kell irányítsuk erőfeszítéseinket, igazságosságot, munkalehetőségeket és korrekt béreket teremteni, a a bolygónk iránti felelősséggel, a befogadás és az integráció előmozdítóiként. Saját belső megújulásunk útja Istennél kezdődik.

A 2023-as évben “az összes jóakaratú férfinak és nőnek azt kívánom, hogy a béke munkásaként napról napra egy jó új évet építsenek!” Levele végén Ferenc pápa a Béke Királynőjének közbenjárását kéri értünk és az egész világért.


Borítókép: Unsplash