A Szentlélek az egyént és a közösséget éltető Lélek

Az isteni Ige, Jézus Krisztus megtestesülése, egész földi működése, és az Egyház élete-története mind az Isten Lelkében és Isten Lelke által valósulnak meg. Mit is jelent ez pontosan?

Az apostoli atyák kifejezésével élve azt mondhatjuk, hogy Krisztus földi életének befejeződésével, az Úr mennybemenetele után, mi, az Egyház  tagjai a Szentlélek korszakában élünk. A Szentlélek által lehetséges, hogy az Atya teremtő hatalma és a Fiú megváltó szeretete állandó jelenvalóságával átjárja és megerősíti a hívők életét. A Lélekre hangoltságnak azonban alapvető fontossága van, hiszen láthatjuk, hogy a világ, amiben élünk, “vidáman megvan” Isten Lelke nélkül. Az, hogy a Lélek hatékony és elevenítő lehessen életünkben, megkívánja tőlünk ezt a mély belső figyelmet. 

A Szentlélek által lehetséges, hogy a liturgia emlékezése nem csupán egy korábban történt esemény a psziché által történő felidézése, de eleven erejű megidézés, jelenvalóvá tétel: az örökké jelenidejű isteni cselekvés „elérhetővé tétele“ az ünneplők számára.  A Szentlélek műve a kenyér és a bor átlényegülése, melynek során azok testi táplálékból az örökélet táplálékává válnak.

Gyakran szétszórt és Istenre hangolódni képtelen lelkünk erőtlenségén is maga a Szentlélek segít, hiszen nélküle “még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk”. Az apostol szavai szerint Ő maga jár közben értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8, 26) 

A Szentlélek az, aki képessé tesz a Szentírás szavainak befogadására, megtanít mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amit Krisztus mondott nekünk (Jn 14,26). A liturgiában Isten Szava a Lélek által cselekvő Szóvá lesz, amely megérint, alakít és újjáformál bennünket. A Szentlélek az egész Egyház számára elevenítő és megújító Lélek, általa vagyunk képesek befogadni Istent, megvallani és ünnepelni Őt a liturgiában, és Általa vallhatjuk meg testvéreink előtt, hogy Jézus Krisztus az Úr (1Kor 12,3).

A Lélek erejében minden szentmisében a halál-feltámadás-megdicsőülés húsvéti misztériuma válik jelenvalóvá, miáltal lehetségessé lesz, hogy az ünneplő Egyház a feltámadt és megdicsőült Krisztussal közösségre lépjen, olyan erőtérbe helyezve saját, időhöz és térhez kötött létét, ami egy nem evilágból való hatalom teremtő és újjáteremtő erejével ruházza fel és újítja meg. 

Az isteni Lélek munkálkodásának gyümölcseképpen a bűntől és rossztól töredékessé lett teremtés fokról fokra teljesedik ki és alakul át új teremtéssé. A bűn miatt széthullott emberi közösséget a Szentlélek által Isten újból összegyűjti és magasabb szintre emeli az Egyházban. 

Egy új, Krisztusban megújult közösséggé szüli újjá az állandóan ismétlődő liturgikus ünneplések által.



Borítókép: Unsplash