Valódi-e az istened?

Az első emberpár kezdetben nagyon ragaszkodott Istenhez, hiszen ő életre hívta, férfinak és nőnek alkotta és egy gyönyörű kertbe helyezte őket. Nagyszerű érzés volt úgy élniük, hogy örömre, szeretetre, szerelemre és az élet továbbadására kaptak meghívást tőle.

A kígyó képében megjelenő Kísértő mesterkedése folytán azonban megtört ez a bizalom a szívükben. A Kísértő elérte, hogy Ádám és Éva sületlenségeket gondoljon Istenről. Gyanút támasztott a szívükben iránta, hogy azt higgyék, hogy Isten nem is szereti igazán őket, hogy féltékeny a boldogságukra és félti tőlük a hatalmát. Amikor a Kísértő mindezt el tudta hitetni velük, elérte célját: a bűnbe esett ember elszakadt Istentől és attól, hogy teljes életet élhessen a Paradicsomkertben. E meggondolatlanság miatt mi mindnyájan az Édenkert száműzöttjeiként küszködünk az élet siralomvölgyében. Közben pedig állandóan azt kérdezgetjük, hogy honnan van az a sok rossz, meghasonlás az életünkben, miért nem tudunk hosszú távon boldogan élni, miközben igazából mindig erre vágyunk?

A módszer, ami annak idején jól bevált, azóta is működik. A Sátán ma is könnyedén csapja be óvatlan emberek millióit. Ráveszi őket, hogy Isten helyett az élet dolgaira fordítsák figyelmüket, azokra vágyakozzanak, nagyszerű terveket szőjenek, és mindezt úgy, hogy közben elfelejtsék: kitől kaptak mindent, kinek tartoznak imádattal és tisztelettel. És már meg is érkeztünk a bálványimádáshoz. Amikor Isten helyett más dolgok, személyek vagy ügyek kerülnek az első helyre az életedben, amikor Isten helyett a kis házi istenkéidet imádod, akkor lecserélted az értelmes istentiszteletet valami olyasmivel, ami sok baj okozója lesz életedben.

Hinni önmagadban, a terveid sikerülésében, a szeretteidben, a családod boldogulásában önmagában helyes dolog. Hinni abban, hogy egyszer majd megcsodálhatod álmaid országait, hogy megveheted ezt vagy azt, amire már oly régóta vágyakozol tökéletesen rendben van mindaddig, amíg Isten az első helyet foglalja el az életedben. Ha viszont ezzel egyidejűleg azt hiszed, hogy Isten egy olyan kis kaliberű lény, akit következmények nélkül fél vállról vehetsz, akihez kedved szerint néha imádkozgatsz ugyan, -főleg, mikor kell tőle valami- majd a futottak még kategóriába teszel: akkor meghamisítottad az élő Isten képét és hamis, kamu bálványt csináltál belőle. Van azután egy olyan másik bálvány is, akiről azt gondolod, hogy nemigen foglalkoztatja, hogy Te hogyan éled az életed, mert a végén majd úgyis mindent megbocsát. Egy következő istenhamisítvány miután megteremtette a világot, elfordult tőle és békésen pöfékel magában, mit sem törődve az emberek életét elborító mérhetetlen sok szenvedéssel.

Folytassuk? Te is tudnád folytatni a sort? Lenne még egy-két ötleted a bálványistenek roncsderbijéhez?
Nézz szembe a valósággal, nevezd néven a dolgokat és hagyj fel a kártékony vagy terméketlen cselekedetekkel. Vedd és olvasd a Szentírást, ismerd meg az egyház tanítását, vedd komolyan azt, amit ott olvasol és rendezd életedet Isten akarata szerint!

Hivőként vagy nem hívőként istenek százai versengenek a kegyeidért mondván: válaszd őket, és várd tőlük életed boldogulását. De közülük csak egyetlen igazi van, akit ráadásul igen nehéz észrevenni, mivel végtelenül tiszteli a szabadságodat. Te azonban ne kíméld magad, keresd meg és válaszd Őt és az életed odaadásával felelj Neki. “Válaszd az életet, hogy élhess te és utódaid is!” MTörv. 30,19.b.

Borítókép forrás: Pixabay