Terményhálaadás

A terményhálaadás megünneplését idén október 4-re teszi a Direktórium. Az ősz pompás bőkezűsége most tárul elénk igazán kertjeinkben, piacainkon. Az elmúláson merengő Kosztolányi Dezső verse megragadó erővel adja vissza ezt a gazdagságot és az évszak melankóliáját:

Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem. (1929)

Az élet mulandóságától megérintett sorokban ellenét feszül a gazdag termés tökéletes pompája és az elmúlás nyomasztó törvénye között. Való igaz, az ősz nem csupán bőkezűségével halmoz el, de kénytelenül szembesít bennünket életünk törékenységével. Ha pedig ez úgy történik, hogy nem vagyunk otthonosak Isten világában, nehezen fogunk szabadulni a bizonytalanság szorongató érzésétől.

A terményhálaadás alkalmára terményeinket évről évre elhozzuk a templomba és a feldíszített oltár elé helyezzük őket. Ezek az egyszerű hétköznapi táplálékok itt szent jelekké válnak, hogy szemlélve őket ráébedjünk Isten teremtő, életadó szeretetére.
Hálaadásunk szívből jön és több, mint kötelességteljesítés. Az évente ismételt szertartással ugyanakkor emlékeztetjük is magunkat, hiszen sokszor teljesen természetesnek veszünk mindent, amivel Isten nap mint nap fenntartja életünket: a föld gazdag termését, az egészséget, a levegőt az ivóvízet és sok egyéb meg nem becsült adományt. Átlag körülmények között csak néha, amikor kényszerűségből ideig-óráig nélkülözni kényszerülünk egyiket másikat, kezdünk el gondolkodni azon, mekkora kincsek ezek. Ezért indítjuk fel most magunkban a hála érzületét, dicsőítjük Istent földi életünk fenntartásáért és azon túl is az örök életre szóló meghívottságunkért.

A terményhálaadás felelősségvállalásra indít: Isten bőkezű adományozó szeretetét, melyet annyiszor megtapasztaltunk, tovább kell adnunk a ránkbízottaknak.

Könyörögjünk! Urunk, Jézus Krisztus, te vagy az angyalok eledele és az örök élet kenyere. Áldd meg minden terményünket, hogy azokat használva jóságodra hálás szívvel gondoljunk. Add, hogy a földi táplálék testünknek erőt, az élet kenyere lelkünknek üdvösséget adjon. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.