Az Ige hallgatása- Szentírás vasárnapja

E dokumentum egyik fejezete az eukarisztikus lelkiség alapgondolatait fejti ki. Most, amikor az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kényszerű elhalasztásának évében vagyunk, a Szentírás vasárnapjának kapcsán idézzünk fel ebből a dokumentumból néhány gondolatot.

Szó esik benne arról, hogy a Szentírás szavain keresztül Isten dialógust kezdeményez velünk, ami értelemszerűen nem egy egyirányú kommunikációt jelent. A hívő közösség ezért időről időre összejön, mert hallani akarja, mit mond neki Istene. Az Ige hallgatását annak megvalósítása kell, hogy kövesse: a keresztény ember hallgat Istene szavára, ahogy a szöveg fogalmaz: “Az odahallgatás magatartása a lelki élet kezdete.” A Szentírás rendszeres olvasása megóv attól, hogy sematikus, gyermeteg gondolataink legyenek hitünkről, és ennek megfelelően felszínes szinten maradjon kapcsolatunk Istennel.

"Verbum Domini

A Szentírási olvasmányok végén elhangzó Verbum Domini - Ez az Isten Igéje! - fölhívja a figyelmünket arra, hogy amit hallottunk, Isten szájából származik, s nem szabad úgy hallgatnunk, mint sugalmazott, mégis "távoli szöveget", hanem mint élő szót, mellyel Isten szólít meg minket: a dialógus helyzetében vagyunk, amely "Isten dialógusa népével; dialógus, amelyben elhangzanak az üdvösség csodatettei és a Szövetség követelményei". 

Az Ige liturgiája az Eukarisztia alkotórésze. Összejövünk a liturgikus közösségbe, hogy meghallgassuk, amit az Úr akar nekünk mondani: valamennyiünknek, és mindegyikünknek külön-külön. Ő beszél itt és most hozzánk, akik hittel hallgatjuk őt, azzal a hittel, hogy az örök élet igéi egyedül nála vannak, s hogy az Ő szava lámpás a lépteinknek. 

Az Eukarisztián való részvétel azt jelenti, hogy azért hallgatjuk az Urat, hogy átültessük a gyakorlatba, amit nekünk kinyilvánít, amit ránk bíz, s amit életünktől elvár. Azoknak a szavaknak a gyümölcse, melyeket Istentől hallunk, amikor a templomban olvassuk a Szentírást, a mindennapi életben érik meg.

Az odahallgatás magatartása a lelki élet kezdete. Hinni Krisztusban azt jelenti, hogy meghallgatjuk a szavát és megtesszük; tanulékonyság a Szentlélek hangja iránt, aki mint benső Mester bevezet a teljes igazságba, és nem csupán az elméleti, hanem a gyakorlati igazságba is.

Hogy valóban meghalljuk az Urat az Ige liturgiájában, finomodnia kell a szív hallásának. Ebben segít a Szentírás személyes olvasása, rendszeresen, s nem csupán az esetlegesen adódó szabad időben. És hogy a templomot elhagyva el ne párologjon a lélekből mindaz, amit az eukarisztikus ünneplésen hallott, meg kell találni annak a módját, hogy folytatódjék az odahallgatás Istenre, aki a mindennapi élet ezer körülménye közepette is sokféleképpen szól hozzánk. “