Szent Péter útja Nagypénteken át

Jézus egyszer megkérdezte övéitől, hogy "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”,  A tanítványok közül ő volt az, aki legpontosabban értette, hogy ki is Jézus valójában. “Te az Isten Fölkentje vagy.” Közvetlen ezután történt, hogy amikor Jézus közelgő szenvedéséről beszélt, ő őszinte szeretettől vezérelve ezt találta mondani: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Jézus azonban ahelyett, hogy elfogadta volna szerető aggódását, így válaszolt neki: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

Később amikor a színeváltozáskor látta amint a Mózessel és Illéssel társalgó Jézust ragyogó fényesség vette körül, legszívesebben megállította volna az időt, hogy mostmár minden mindig így maradjon: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Ám mindezt hiába: Jézus mást gondolt.

Az utolsó vacsorán, Mestere iránti tiszteletből nem akarta elfogadni, hogy megmossa a lábát  és Jézus ismét keményen rászólt. “Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám.”

Aztán Jézus egyszer csak így szólt hozzá:“Simon, Simon, a Sátán hatalmat kért fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy meginogj hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted meg majd testvéreidet.“ Őérte imádkozik Jézus, hogy meg ne inogjon? Pedig nála senki sem szereti jobban őt! Hogyhogy Jézus ezt nem látja? “Uram, kész vagyok veled menni. Kész vagyok arra, hogy a börtönbe, sőt a halálba is kövesselek.”

Nemsokkal ezután a Getszemáni kertben Jézus vérrel verítékezve imádkozott az Atyához , mialatt Péter tanítványtársaival együtt mély álomba merült, pedig az Úr még kérte is őket: “Halálosan szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” Most, amikor eljött a tehetelenség és gyötrelem órája, Péter képtelen volt kitartani Jézus mellett és magára hagyta őt. “Ez a ti órátok, a sötétség hatalmának órája.” 

A katonák érkezésekor Péter Mestere védelmére kelve levágta a főpap szolgájának a fülét, de Jézustól erre is csak dorgálást kapott. Mostmár feltartóztathatalanul eljött az az idő, amikor a főpap udvarában félelmében háromszor is megtagadta Jézust. “Az Úr megfordult, rátekintett, és Péternek eszébe jutottak szavai: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz. Kiment és keserves sírásra fakadt.”

Mi történt? Pedig szerettem Jézust, és mindent megtettem érte. Óvni akartam és összeszidott, lelkesedtem érte, de mindig lehűtött. Még meg is akartam halni érte. Magamtól akartam jókat és szépeket tenni, de végül csak összezavarodtam és kudarcot vallottam. Mostanra árulója lettem. Ő pedig elmegy, és meghal értem, gyáva féregért.

Uram, szereteted legyőzött engem! Meghalsz  értem, egy olyan emberért, aki miatt még én magam is csak szégyenkezem. Egyedül Te voltál képes arra, hogy megválts bennünket a világ terhének és önnön vakságunknak rabságából és feltámadásod által dicsőségedben is részeltess minket. Adj erőt és küldj bennünket, hogy minden embernek meghirdessük ezt a másik, ezt az isteni szeretetet! 

Borítókép: Giuseppe Cesari - Jézust elfogják (forrás: Wikimedia)