Szent Máté és az ő evangéliuma

Jézust úgy ábrázolja Máté evangéliuma, hogy benne elérkezett a megígért Messiás (Krisztus), ő Izrael -sajátjai által fel nem ismert és ezért elvetett- királya. Az írás egyik jellegzetessége, hogy gyakran idézi az ószövetséget, mert hangsúlyozni akarja: ami most a Názáreti Jézussal történik, illetve ami csodajeleiben láthatóvá vált nem más, mint az ősi próféciák beteljesülése.

A Názáreti nem csupán kora tanítóinak egyike, hanem ő Dávid fia, a Krisztus (Messiás), akiben beteljesedtek a messiási jövendölések, aki elhozta a megígért messiási országot: a mennyek országát. Máté evangéliuma ilyenformán erős kapcsot képez az Ószövetség és az Újszövetség között.

Az evangelista fontos témája az egyház.
„Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott leszek közöttük” (Mt 18,20).
Csak ő számol be arról, hogy Jézus Pétert bízza meg egyháza vezetésével.
„Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat…” (Mt 16,18-19)

Az Úr imáját, a Miatyánkot a legteljesebb módon ő jegyzi fel. Evangéliumában olvashatjuk még Jézus öt nagyobb beszédét, többek között a hegyi beszédet (Mt 5-7), a végső időkről, a Messiás második eljöveteléről szóló beszédet (Mt 24-25), és számos példabeszédet az Isten Országáról (Mt 13).

Tanuságtételének végén a többi evangelistához hasonlóan Máté beszámol Jézus áldozati kereszthaláláról és feltámadásáról. A feltámadt Jézus átadja hatalmát tanítványainak, hiszen az ő szolgálatuk alapozza meg az egyház életét. Arra küldi őket, hogy legyenek tanúi az egész világon.
Evangéliuma elején Máté megjegyezte, hogy Jézus az Emmanuel, ami annyit tesz: velünk az Isten (Mt 1, 23b). Az utolsó versekben Jézus megígéri, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28, 19-20).
Isten velünk lévő szeretetének örömhíre Máté egész evangéliumát körülöleli. 

Borítókép: Jusepe de Ribera festménye, 1632