Még mindig Advent

Alkalmazkodva a modern, rendkívül elfoglalt és túlterhelt emberek életrendjéhez, már december közepétől tartottak éjféli miséket, délelőtt-délután többször is, külön kérésre pedig (felárral) az év bármely napjának bármely órájában. A templom előtt december hónap minden napján harangformájú szendvicsemberek és angyalos jelmezbe öltözött csinos fiatal hölgyek invitálták mosolyogva az embereket a templomba, mondván, hogy ott bent a karácsonyi installációk hatására garantált karácsonyi hangulatra számíthatnak. A tömeg hömpölygött befelé.

Felébredve azt látom, hogy december 18-án még mindig csak Ádvent IV. vasárnapja van. Lila szín mindenütt, a díszítés hiánya továbbra is feltűnő, a zenei kíséret visszafogott, s még mindig csak a kérés és könyörgés fohászai hangzanak fel az ajkakon: Harmatozzatok..! Hullassátok, felhők..! Nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt! 

Nem sietünk. Még készülünk. Urunk születésének ünnepe még csak közel van. De egyelőre még nem jött el az ünnep meghirdetésének ideje.

A liturgia végzésében olyan rendtartás szabja meg cselekvésünket, amit nem lehet üzleti, praktikus vagy kényelmi alapon ide-oda változtatni. A Karácsony nem akkor érkezik el, amikor néhány illat, íz és látvány segítségével ünnepi hangulatokat hívunk elő magunkból. Az Üdvözítő megszületését ősi időktől fogva egyezményes időben üli meg a Katolikus egyház közössége, s amikor az idő kereke eléri a megjelölt napot és órát, akkor az egész földkerekségen, mint egyetlen szívdobbanás érkezik el Karácsony várva várt ünnepe.

A liturgia szabályrendje fontos szerepet tölt be azzal, hogy leképezi az egész üdvrendnek, s a világ külső és belső törvényszerűségeinek Istentől alkotott rendjét. Az időpontok megtartása, a gesztusok megtanulása, a szer megtartása, a szövegek kötött volta, a különbözőképpen elosztott és meghatározott liturgikus szolgálatok sokfélesége egyetlen harmonikus rendre utal, nevel, és vezet.

Keresztény karácsony-várásunknak nem célja, hogy mesterségesen előállított-mégoly kedves, gyermekkorban bensőnkbe íródott- szívmelengető érzések keresésévé legyen. Bár vágyakozásunk egyfelől jogos, hiszen a bizalom, szeretettség és a megajándékozottság érzése, amely még felnőttként is oly drágává teszi a Karácsonyt, végső soron Isten átölelő szeretetének földi mása. De csupán földi mása. Az igazi ajándék nem ennek a világnak megannyi tündöklő szépsége, hanem a megtestesült Istengyermek, Jézus Krisztus maga. 

Van még néhány napunk az Adventból. Keressük Istent, engedjük, hogy megtérítsen minket, takarítsuk ki magunkból a bűn minden szemetét, adjunk figyelmet, törődést és szeretetet a környezetünkben élőknek. 

 S egyszerre majd, abban a bizonyos ünnepi órában meglephet bennünket valami, ami bár nincs a hatalmunkban, mégis, tisztán csak Isten ajándéka, tisztán csak kegyelem.

Borítókép: Unsplash