Lélek szerinti élet

A folytatás az, hogy “akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.”

Itt egy kicsit már nehezebb a szöveg, és azt hiszem sokunknak beugorhatnak a régi reflexek, miszerint a lelki élet valami testetlen, vagy méginkább testellenes dolog lenne, ami szemben áll minden földivel, mindazzal, amit a hétköznapi életben örömtelinek találunk. Azt a képet hívja elő belőlünk, mintha Isten féltékeny lenne az örömeinkre, mindarra, amit tulajdonképpen ő adott nekünk a teremtésben.

De vajon ezt jelenti a Lélek szerinti élet? A Lélek szerinti élet valójában nem más, mint a Szentlélekre rábízott és a Szentlélek hatása alá helyezett élet, melynek során életünk teljes testi valóságának és körülményeinek figyelembe vételével odafigyelünk a Lélek sugallataira. A Lélek szerinti élet az egyéni életvezetésünk természetfölötti keretbe állítása.

Ferenc pápa így beszél erről a Szentlélekről tartott katekézisében: “Van egy stílus: a Szentlélek szerinti járás. Jézusban hinni ugyanis azt jelenti, hogy követjük őt, mögötte járunk az ő útján, úgy, ahogyan az első tanítványok is tették. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy elkerüljük az ellentétes utat, az önzésnek, saját érdekünk keresésének az útját, melyet az apostol „a test kívánságának” nevez (Gal 5,16).

De hogyan tudunk a Lélekre hagyatkozni, és a Jézust követő útra lépni? Egész biztos, hogy a lelki életünkban nagy segítségünkre van, ha rábízzuk magunkat egy lelkivezetőre. Ez lehet a plébánosunk, de lehet egy tapasztalt hívő ember. A hitben idősebb testvérünk, aki konkrét élethelyzetekben rávezet arra, hogy hogyan figyeljünk a Lélekre. Az életünk folyamatosan változik, kérdések és válaszutak elé állít, nagy segítséget jelent, ha áll mellettünk valaki.

Azt, hogy élettörténetem egésze arról szól, hogy anyám méhétől fogva meghívott engem az Isten egy teljesen egyedi hivatásra, hogy értelmes életet éljek, és kiteljesedjek a szeretetben. Sőt attól sem kell féljek, hogy idővel a külső ember romlásnak indult bennem, mivel a belső napról napra megújul. (v.ö. 2Kor 4,16) Azaz, bár a fiatalság elmúlásával egyre gyöngébb leszek, ilyen-olyan fájdalmak és problémák jelentkeznek, de ha a Lélek szerint élek, azt is megtapasztalom, hogy a külső gyöngülés belső megújulással párosul. A halál törvénye érvényes marad ugyan rám is, de halk bizonyosságot kapok arról is, hogy a test gyöngeségével nem az elenyészés és a semmibe hullás felé halad az életem, hanem mélyebben megértve az élet titkát, a halálban egy másik élet lehetősége nyílik fel nekem. A feltámadásé, a Krisztussal való találkozásé.

A lelki érés útján, akár a pszichológiát is igénybe vehetem a lelki életem rendezésében és megértésében, az abban való jártasság sokféle tudással gazdagíthat. Ugyanakkor ügyelnem kell a lelkileg értékes anyagok kiválasztására, és úgy használjam a lélektani eszközöket, hogy maradjon hely a Lélek tüzének is.