Küldetésben

E három evangéliumi történetben Jézus nem csak egy nagyszerű ember, de szavaiban és tetteiben isteni erő nyilvánul meg. Innen az ünnep görög neve, Epifánia, azaz isteni megnyilatkozás.

Mivel a római liturgiában a három témából a bölcsek látogatása kapja a fő hangsúlyt az ünnepen, a rákövetkező vasárnapon külön is megemlékezünk Jézus megkeresztelkedéséről. 

Szent Péter apostol igehirdetésében így beszéli el az eseményt: 
„Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egész Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, amerre csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.“ 

Bár Jézus maga nem szorult rá, hogy Keresztelő János alámerítse a Jordán vizében, hiszen bűn nélkül való volt, mégsem kérkedett isteni tökéletességével, hanem beállt a bűnösök sorába, teljes mértékben szolidaritást vállalva velünk. Megkeresztelésekor szózat hangzott az égből, amely megerősítette, hogy ő az Atya Fia és galamb alakjában leszállt rá a Szentlélek. Az egyházatyák szerint ez itt a világtörténelem azon egyetlen pillanata, amikor a Szentháromság mindhárom személye egyazon időben és térben érzékelhető módon kinyilatkoztatták magukat a földön.  

Abból, amit Szent Péter mondott, kitűnik, hogy Krisztus megkeresztelkedése leginkább a mi bérmálásunkhoz hasonlít, hiszen arról hallottunk, hogy az Atya felkente Jézust a Szentlélek kenetével és különleges feladattal bízta meg: adja tovább az örömhírt mindenkinek. Jézus egész életével, tanításával, önfeláldozó halálával és feltámadásával ezt az isteni küldetést teljesítette.

Mi keresztények a bérmálásban ugyanerre kaptunk megbizatást és megerősítést. Jézus tanítványaiként az a dolgunk, hogy az isteni szeretetet, bölcsességet és lelkierőt, amit liturgikus ünnepléseinkben kapunk, befogadjuk, szívünkben hordozzuk és továbbadjuk embertársainknak. Keresztény értelemben véve ez keresztény missziós küldetésünk lényege.

Jó lenne, ha az öröm olajával felkent, az üdvösség jóhírével a legkisebbek felé is szeretettel forduló emberekként élnénk napjainkat, hogy idővel azok is megnyissák szívüket az evangélium előtt, akik nem ismerik Istent. Ha ugyanis tanúságtételünk hiteles, abban megérezhető, hogy Isten Országának örömhíre nem légből kapott mese, nem is valami nehezen felfogható teológiai elmélet, hanem életet adó isteni erő. 

Borítókép: Krisztus megkeresztelése (Andrea del Verrocchio és Leonardo Da Vinci festménye 1475 körül)