Krisztus katonája

Márton Savariában született 316-ban, és már gyermekként érdeklődött a krisztushit iránt. 12 évesen hittanuló, katekumen lett. Pogány szülei nem nézték jó szemmel ebbéli érdeklődését, így apja akaratának megfelelően Márton 15 évesen katona lett, majd a kiképzést követően a legionáriusokhoz került.
Galliai szolgálata idején egy rendkívül kemény télben történt meg vele, hogy köpenyének felét levágta, és betakarta vele az út szélén didergő koldust. Ugyanazon az éjszakán álmában megjelent neki Krisztus az általa odaadott fél köpenybe burkolózva, mondván, hogy Márton, a katekumen segített rajta szorult helyzetében. Az elbeszélés tanítása világos utalás a jézusi szavakra: “Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, velem tettétek.” (Mt 25, 40)

Márton 22 éves korában Wormsban végre részesülhetett a keresztény beavatásban. 2 évig még tovább szolgált parancsnoka kérésére, majd kilépett a hadseregből és Poitiers-i Hilárius tanítványául szegődött. Illíriában missziósként tevékenykedett, de mindig hajlott a visszahúzódó, imádságos remeteéletre. 45 évesen kolostort alapított és 55 évesen választották meg Tours város püspökévé. 

Isten jól tudta, miért őt választotta küldöttjének. Szent Márton szilárd jelleme és tettrekészsége szükséges volt a missziós munkához és az Egyház kormányzásához. Márton megértette, hogy azáltal kerülhet igazán közelebb Jézushoz, ha Isten nagylelkűségével gyakorolja a szeretetet. Engedte, hogy Krisztus magával ragadja és többé már nem engedte el. Krisztus lett élete igazi Ura, parancsnoka, az Ő seregébe szegődött el a világ-felkínálta élettől elfordulva, de nem azért hogy pusztítson, leigázzon, hanem, hogy Isten szeretetének örömére és szabadságára vezessen minél többeket.

Jóságáról már életében is legendák keringtek. Halála után rövidesen szentként kezdték tisztelni, pedig ebben a korban leginkább a vértanú szentek tisztelete volt általános. Sírja rövid időn belül jelentős zarándokhellyé vált. 
Szent Márton édesanyját is elvezette a keresztény hitre, és maga keresztelte meg őt. Ezt a jelenetet különösen szépen formálta meg Rumi Rajki István szobrászművész a szombathelyi Szent Márton templom előtti téren felállított szobrában.