Ez a weboldal a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek
Aktuális bejegyzések
Jelenlét
Abban, hogy valaki részt vegyen a szentmisén, a legkülönfélébb motivációk játszhatnak szerepet. Van olyan például, aki a szépen beszélő, szépen miséző pap miatt megy misére. Van, akinek fontos a társaság: az idősebbek megbeszélik a napi híreket, a fiatalabbak életük párját keresik, vagy a barátokkal akarnak együtt lenni. Egy pappal is megtörténhet, hogy misézik ugyan, de leginkább azért, mert ez a kötelessége.
Az emberies szempont nem kitörlendő a liturgiáról való gondolkodásunkból, hiszen, ha Jézus látható, emberekből álló egyházat akart, akkor mindezt bennfoglalva ő is akarhatta.
Mégis gyakran azt látjuk, hogy az emberi tényezők kedvezőtlen változásával a liturgián való részvételi hajlandóság is alábbhagy, nemritkán megszűnk. Olyanokkal is, akik hosszabb ideig elkötelezett hűséggel vesznek részt vagy szolgálnak a szentmisén, megtörténik, hogy valamely életesemény nemcsak lelkileg próbálja meg őket, hanem idővel a liturgiáról való elmaradásukat is eredményezi.
Tudatosítva és a helyükön értékelve az emberi tényezőket, jobban kell figyelnünk Isten kegyelmi jelenlétére, törekednünk kell egy ebből táplákozó mélyebb, belső állandóságra.
Ha nem is jó érzés, amikor mise után nem tudok barátokkal beszélgetni, vagy nehezen elviselhető alakokkal együtt kell Isten elé járulnom, Vele ennek ellenére mégis találkozhatok. Ha nem is jó, amikor a pap nem úgy misézik, prédikál, amint azt joggal elvárhatnám, Istennel ennek ellenére mégis találkozhatok. Találhatok egy morzsányi valamit. Valahogy nem számít, hogy az igét hogyan prezentálták, ha bennem van egy irány, ha tudom, hogy hol a helye bennem. Csendben imádkozom, és Isten szerényen meghúzódik a sorok között.
Felajánló könyörgésünk azt mondja, hogy ahányszor csak Krisztus áldozatának emlékezetét celebráljuk, megváltásunk műve folytatódik. Itt és most a jelenembe beléphet Isten, megszólíthat, felrázhat. Az üdvtörténelem nem letűnt korok régisége. Isten itt és most gyakorolja üdvözítésünk művét. Üdvözítő cselekvése jelenidejű és folytonos, és én ebbe az egyház közösségében a liturgia által is bekapcsolódhatok.
S ha esetleg jó párszor érzem is úgy, hogy nehéz a lényegre figyelnem, hogy sánták-bénák-vakok gyülekezete vesz körül, vagy egyszerűen csak nem érzek semmit, félretéve a lelket gyakran szétszóró emberi tényezőket, észrevehetem a jelenlévő Istent. S ettől a pillanattól jelen vagyok.
Jelenlévő Isten, jelenlévő ünneplők. És megváltásunk műve történik, folytatódik.
Borítókép: Unsplash