Hozsanna Dávid Fiának!

A Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja a Nagyhét kezdetét jelenti. E nap eredeti neve a római liturgiában a Pálmák vasárnapja, ami a világegyházban sokhelyütt Olajágak vasárnapjává, magyar egyházunkban Virágvasárnappá alakult.

Jellegzetes szertartásai a barkaszentelés, a körmenet Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére, valamint a szenvedéstörténet, a Passió éneklése. 

Ez a nap kettős hangulatot áraszt: szemléli egyrészt a jeruzsálemiek várakozását és örömét, melyet a Messiás király elérkeztén éreztek, másrészt bemutatja azt is, ahogy Jézus -akiben ugyanők végül megbotránkoztak, mivel nem töltötte be túlságosan emberi elvárásaikat- elindul a szenvedés útján. 

Elgondolkoztató a barkaszentelés kezdetén elmondott bevezető intelem szövege. Krisztus követésére hív, hogy amiként kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, úgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk. Érdemes ízlelgetni ezeket a szavakat. Emberi életünk része a szenvedés, és amikor szenvedünk, Jézus társai vagyunk szenvedéseiben, kereszthordozásában. Szenvedésünk tehát nem büntetésből, a vaksors kegyetlenségéből vagy Isten büntetéséből történik, hanem Krisztus kegyelméből.

Eszerint tehát Isten kegyelmének kéne tartanunk a tengernyi szenvedést, ami ezt a világot nyomorítja? Nem. Nem azt mondjuk, hogy örülnünk kellene a szenvedésnek és lehajtott fejjel kellene beletörődnünk mindenbe, hanem azt, hogy semmi sem történhet velünk, amiben ne lenne velünk Isten kegyelme. Isten, aki kegyelmében időnként megengedi, hogy szenvedjünk, ha szenvedésünk keresztjét Jézussal együtt hordozzuk, enyhülést ad számunkra, és ha a hitben mindvégig kitartunk mellette akkor részt kapunk feltámadásában és örök életében is.

Életemben nem sok olyan emberrel találkoztam, aki isteni értelemmel megtöltve tudta békésen hordozni szenvedéseit, küzdve a lehetségesért, de nem keserűvé váltan a kikerülhetetlen miatt. Többnyire mi magunk is összezavarodunk és úgy érezzük, csalódnunk kellett Istenben, amikor nem úgy alakulnak dolgaink, ahogy szerettük volna, amikor a szenvedés nem elég messziről kerül el bennünket.

Virágvasárnapon lehetőséget kapunk arra, hogy a jeruzsálemi gyermekek örömteli énekével ajkunkon Urunk nyomába lépjünk, és az Atyába vetett bizalommal ragaszkodjunk Hozzá mindvégig, hogy ez a ma elkezdődő húsvéti misztérium a Nagypénteken át az Élet hajnalához vezessen minket.

Borítókép: Giotto - Jézus bevonulása Jeruzsálembe (forrás: Wikimedia)