Élet? Melyik élet?

Szent Ciprián püspök és vértanú a 2-3 században Karthágóban élt és működött. Életének első felében pogány ügyvéd és rétor volt, felnőtt korában talált rá a krisztusi hitre és megkeresztelkedett. Később Donatus püspök pappá szentelte, majd olyan népszerű lett a városban, hogy a karthagóiak követelésére 248-249 körül Karthágó püspökévé választották. „A halandóság” című értekezése a mai szemmel olvasva is meglepően frissess és aktuális szöveg.

Hívő tanúságtétel a keresztény reményről, és egyben pirongató kritikája a haláltól való posztmodern kori szorongásunknak és nem ritkán vérszegény vallásosságunknak.

“Milyen fonák és helytelen dolog: könyörgünk, hogy legyen meg Isten akarata, amikor pedig Isten magához hív és kiszólít minket ebből a világból, akkor nem fogadunk szót teljes készséggel akaratának és parancsának. Ellenállunk, tusakodunk, és makacskodó szolgák módjára valósággal odahurcoltatjuk magunkat az Úr színe elé, szomorúak vagyunk, búslakodunk. Nem távozunk e földről készséges akarattal, hanem bilincsbe verve kényszerítenek rá, és akkor még azt is várjuk, hogy mennyei jutalommal tüntessen ki minket Isten, akihez csak húzódozva megyünk. Vajon milyen szándékkal kérjük esedezve, hogy jöjjön el a mennyek országa, ha minket viszont ennyire gyönyörködtet e földi fogság? Oly sokszor megismételt imával kérjük és sürgetjük, hogy mielőbb virradjon fel Isten országának napja; de ugyan mire jó ez, ha jobban áhítozunk és készségesebben ajánlkozunk itt a földön a sátán szolgálatára, mint a Krisztussal való uralkodásra?
Ha egyszer a világ gyűlöli a keresztényt, te minek szereted azt, aki téged gyűlöl? Miért nem szegődsz inkább Krisztus nyomába, aki azonfelül, hogy megváltott, szeret is téged?

Szent János a levelében kérlel és kemény szavakkal óv minket: ne szeressük a világot, és ne teljesítsük a test kívánságait. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. De elmúlik a világ a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre (1 Jn 2, 15-17). Ahelyett tehát, hogy a világot szeretnénk, kedves testvéreim, legyünk mindig azon, hogy megtegyük Isten akaratát bűntelen lélekkel, szilárd hittel és minden jóra kész erényességgel. Ne féljünk a haláltól, hanem az utána feltáruló halhatatlanságra gondoljunk. Mutassuk meg, hogy ez az, amiben hiszünk.” 

A remény keresztény szimbóluma a horgony. A szárazföldre vetett horgony segíti a hajósok biztos célbaérését. Kereszténységünk számára az örök életbe vetett hit nem lapos és olcsó vigasztalgatás a halál mindent elsöprő hatalma láttán, hanem annak a meggyőződésnek a képi megjelenítése, hogy a tulajdonképpeni teljes élet odaát van. Tartalmas és teljes életet ezért még ebben a világban is csak az tud élni, aki élete horgonyát Isten örök országának szárazföldjére vetette.