A Szent Negyvennap időszaka

A Nagyböjt alapvetően előkészületi időszak, minthogy az ősegyház ekkor tartotta a Húsvét éjszakáján keresztelendő felnőttek számára a felkészülés utolsó heteit, különböző szertartásokkal felkészítve a katekumeneket életük közelgő fontos eseményére, amire addigra évek óta készültek már. A böjtölés tehát egy fontos történésre, ünnepre készíti elő a hívőt. Ezért a keresztelésre utaló motívumok az egész nagyböjti készület során fontos témái a liturgiának.

Az első századokban a keresztények Nagypénteken és Nagyszombaton, az üdvözítő kereszthalál és a sírban nyugvás napjain böjtöltek, de a böjt a IV. századra három, később Rómában hat hetessé bővült. A jelenleg szokásos negyven napos időszakká a VII. században egészült ki oly módon, hogy a Hamvazószerdával kezdődő csonka hetet hozzáadták az böjt időszakához. Fontos megjegyeznünk, hogy a vasárnapok nem számítanak böjti napnak, mivel vasárnaponként, Krisztus feltámadásának napján, a hetente megült kis-Húsvét-ünnepen az egyház sohasem böjtölt.

Néhány gondolat a negyvenes szám szimbolikájának eredetéről. Az ószövetségi választott nép negyven éven át vándorolt a pusztában az Ígéret földje felé, Mózes negyven napig volt a Sínai hegyen. Illés próféta negyven napig vándorolt Hóreb hegyéhez, Jónás próféta 400 napos böjtöt hirdet a Niniveieknek. Jézus ugyancsak negyven napon át böjtölt a pusztában.

A nagyböjti időszak a bűnbánat, a megtérés időszaka, melynek célja keresztény elkötelezettségünk megújítása. Lelki eszközei a böjtölés, az imádság és az alamizsnálkodás. Régen az egész nagyböjt során csupán egyszer étkeztek, zsírral sem főztek, sokhelyütt ilyenkor még a zsíros főzéshez használt edényeket is kicserélték. Először napszállta környékén volt szabad csak enni, ezt a későbbiekben előrehozták a déli órákra. A nagyböjtben tartott szokások gyakran változtak, pl. hogy lehet-e állati fehérjét enni, tejet túrót, tojást, vagy csak kenyeret, sót és száraz növényféléket. Volt hagyomány, ami szerint nem, volt olyan, ami ezt lehetségesnek tartotta. Ezekről bőven ír Bálint Sándor, Karácsony, Húsvét, Pünkösd című könyvében.

A jelenleg érvényes böjti előírások szerint a Nagyböjtben mára tulajdonképpen két előírt szigorú böjti nap van: Hamvazószerda és Nagypéntek. Ezeken 14 év fölött kötelező a hústilalom, 18 és 60 év közötti egészséges emberek számára pedig ezeken a napokon egyszeri rendes étkezés engedélyezett úgy, hogy emellett két alkalommal még magunkhoz vehetünk valami kis mennyiségű ételt. Nagyböjt többi péntekén kötelező hústilalom van. 

Az év többi péntekeit bűnbánati napoknak nevezzük. E napokat a hústól való megtartóztatással, imádsággal vagy a szeretet valamilyen cselekedetével szentelhetjük meg. Ilyenkor tehát a hústilalom átváltható valamilyen más cselekedetre. Ez a lehetőség Nagyböjt péntekein nem érvényes.
A Nagyböjti liturgiát a visszafogottság jellemzi, liturgikus színe a lila, a misében nem éneklünk Alleluját és elmarad a Dicsőség, a zsolozsmában a Te Deum éneklés is. Az orgona csak az ének kíséretére szólhat, az oltárokat a IV. un. Laetare vasárnap kivételével nem díszítjük virággal. A Laetare vasárnapon a liturgia színe rózsaszínre enyhül.

Borítókép forrás: Wikimedia