SACRA BLOG - A magyar királylány, Szent Erzsébet napjára

“Kedves Testvérek!

Megrendítő volt 2020. március 27-én hallani Ferenc pápa szavait, amelyeket az üres Szent Péter téren nemcsak a keresztény hívekhez, hanem minden emberhez intézett:

„a lehető legnagyobb sebességgel robogtunk előre, úgy éreztük, erősek és mindenre képesek vagyunk.
Epekedtünk a haszonra, engedtük, hogy felemésszenek minket a tárgyak és megrészegítsen a sietség. (…)
Folytattunk mindent rendíthetetlenül, és úgy gondoltuk, örökre egészségesek maradunk egy beteg világban.”

Most, amikor Európát és hazánkat a koronavírus járvány második hulláma sújtja, azt érezhetjük, hogy Szentatyánk figyelmeztető szavai semmit sem veszítettek aktualitásukból.”

Ezután a körlevél Szent Erzsébet kora eseményeinek és viszonyainak a mai világunkkal való párhuzamosságaira világít rá. Szent Ferenc kortársaként, hozzá hasonlóan Erzsébet maga is elhagyta korábbi életformáját és ezzel együtt a türingiai őrgrófi udvart, mert Jézus hívását követve a szegények és betegek szolgálatának akarta szentelni életét. A levélben felidézett történet szerint szolgáló szeretetében Erzsébet asszony a legnagyobb nyomorban élőkben is felismerte a szenvedő Krisztust, és bennük szolgált neki. A levél folytatása ismét a jelenre irányítja figyelmünket.

“A 2020-as világjárvány mindannyiunk életére hatással van. Rokonaink és barátaink veszítik el egyik napról a másikra munkájukat és kerül veszélybe megélhetésük, idősek és magányosak maradnak még inkább egyedül, mert senki sem meri felkeresni őket, sokan félve és rettegve zárják magukra az ajtót. Ezért sokkal nagyobb feladat és felelősség hárul azokra, akik a gyógyítás és a felebaráti szeretet cselekedeteit gyakorolják, az orvosokra, ápolókra, szociális munkásokra és önkéntesekre.

Így ír erről Ferenc pápa a Szegények világnapjára írott üzenetében, amikor a járvány idején a felebaráti szeretet gyakorlásának fontosságára hívja fel a figyelmet:

„A kéz kinyújtása egy jel: olyan jel, amely közvetlenül a közelségre, a szolidaritásra, a szeretetre utal.
Hány és hány kinyújtott kezet láthattunk ezekben a hónapokban (…):
Az orvos kinyújtott kezét, aki minden beteggel törődik és keresi a megfelelő gyógymódot.
A nővér és ápoló kinyújtott kezét, aki jóval a munkaidején túl is ápolja a betegeket. (…)
Az önkéntes kinyújtott kezét, aki segíti az utcán élőket és azokat, akiknek ugyan van otthonuk, de nincs mit enniük.
Az emberek egymás felé kinyújtott kezét, akik az alapvető szolgáltatások biztosítása és a biztonság fenntartása érdekében dolgoznak.”