Ez a weboldal a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Urunk színeváltozásának ünnepe
“Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele." (Mt 17, 1-3)
Ferenc pápa egyhelyütt úgy fogalmaz, hogy Jézus bizalmasan az Atyához fordulva imádkozott, önmagát a kereszthalálig kitartó hűség elszántságával átadva Neki, és imádságában “ott zengett a törvény és a próféták is – Mózes és Illés –, és ebben az órában Isten dicsősége teljesen betöltötte. Így van ez, testvéreim - folytatja - a Krisztusban és a Szentlélekben végzett ima átalakítja belülről az embert, és megvilágíthatja a többieket és a körülöttünk lévő világot. Hány emberrel találkoztunk már, akik világítottak, akiknek a szeméből világosság áradt, akiknek csillogott a szemük! Imádkoznak, és az ima ezt teszi velünk: világítókká tesz bennünket a Szentlélek világosságával.”
A színeváltozás átlényegülés: a lényeg átsugárzásának ünnepe, annak megünneplése, hogy amint Jézus emberségén áttündökölt Isten fényessége, a mi törékeny emberségünket is átjárhatja Isten boldogító jelenléte.
Istennel időzni. Világosságában napfürdőzni. Elé tárni szívünket. Fényességében újragondolni terveinket. Akaratát keresni, megtenni-akarni, s közben a kereszttől sem félni.
Ha tudunk így imádkozni, akkor egyszer csak meghalljuk a Krisztusban nekünk is mondott atyai vallomást: „Te vagy az én szeretett gyermekem, akiben kedvem telik”.