Ez a weboldal a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek
Aktuális bejegyzések
A keresztény családeszmény
A 19. századi Kanadában kezdett elterjedni a Szent Család tisztelete, először a népi jámborságban. Az ájtatosság népszerűsége miatt XIII. Leó pápa az egész világegyház számára elrendelte a Szent Család ünnepét, amely az úgynevezett eszmei ünnepek sorába tartozik.
De vajon mi az oka annak, ha egy ünnepünk nem az üdvtörténet valamely eseményét ünnepli, mint a Karácsony Jézus születését, hanem egy ideált, egy eszmét?
A családokért való imádkozás, a családnak, mint alapvető keresztény értéknek a középpontba állítása és a kérdéssel való foglalkozás nem ok nélkül kapott már száz évvel ezelőtt is nagy hangsúlyt.
A család általunk ismert eszménye a zsidó-keresztény hagyomány fontos hozadéka. A pogány világ szokásaival ellentétben a zsidóság és a kereszténység a testi szerelem helyét egy életre szóló elkötelezettségen alapuló életszövetség, a házasság keretein belül jelölte ki, mégpedig két hangsúlyjellel: a házastársak egymás iránti kölcsönös megbecsülését és szeretetét kell kifejeznie és lényegében nyitottnak kell lennie az élet továbbadására.
A családeszmény kialakulásának oka, hogy a szexualitás óriási erőket mozgat meg, és értelmes keretek nélkül a társadalomra veszélyes hatással van. A másik értéke e családmodellnek, hogy hangsúlyozza a férfi és a nő közötti partneri viszonyt, ami állandó feladatot jelent ugyan a feleknek, de méltóságot és biztonságot ad.
A zsidó-keresztény családideál normatívvá válásával az ettől való eltérést az isteni parancsolatokkal való szembehelyezkedésként, bűnként utasították el, és megsértéséhez szankciókat kapcsoltak. Jézus idejében a házasságtörő nőt megkövezték, más közösségek megszégyenítéssel és egyéb büntetésekkel igyekezték védelmezni a család eszményét és intézményét. A legmagasabb kultúrájú népek családi életét mindig és mindenütt ésszerű szabályok keretezik.
Az antiklerikalizmus, a szkepticizmus és az ateizmus terjedésével egyre erősödtek a hangok, hogy az egyház ne szóljon bele az emberek dolgaiba. A szexuális kapcsolatteremtés fokozatosan kibontakozott a családi élet keretei közül és lépésről lépésre szabadidős örömkereső- illetve fogyasztói tevékenységgé alakult. A “nem bűn az ma már” ideológia szépen lebontotta a meglévő kereteket, házaspárok és gyermekek életét téve tönkre, nemzedékről nemzedékre mindig nagyobb terheltséggel indítva útra a következő nemzedékek életét.
Mert ugyebár emberileg nézve milyen családanyák és családapák válnak azokból, akik megszokják, hogy tizenéves koruktól váltogatják a partnereiket, és elkötelezettség nélkül kapcsolatból kapcsolatba bocsátkoznak másfél-, két évtizeden keresztül? Mitől válna a testi szerelem az életen át tartó kizárólagos, felelősséget vállaló, személyes törődést adó és hosszú távon is fejlődőképes házastársi kapcsolat őrzött kincsévé ha valaki így töltötte ifjúsága éveit? Még a házasságkötést megelőző búcsúbulik és a lagzis mulatságok viccesnek szánt tréfái is azt mutatják, hogy most aztán “game over”. Eddig volt a vidámság és az élet, most következik a rabszolgaság és a garantálható elszürkülés.
Egy ilyen szellemi közegben, úgy gondolom, nem kérdés, miért fontos a Szent Család által megjelenített családeszmény. De persze hozzá kell tennünk, hogy a családokat és a társadalmat összetartó ember- és családkép dekonstruálása nem állt meg itt, tovább ment a férfi és női identitás lebontása felé.
“Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot.
Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit,
mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké. Ámen!”
Borítókép forrás: Wikimedia
A család általunk ismert eszménye a zsidó-keresztény hagyomány fontos hozadéka. A pogány világ szokásaival ellentétben a zsidóság és a kereszténység a testi szerelem helyét egy életre szóló elkötelezettségen alapuló életszövetség, a házasság keretein belül jelölte ki, mégpedig két hangsúlyjellel: a házastársak egymás iránti kölcsönös megbecsülését és szeretetét kell kifejeznie és lényegében nyitottnak kell lennie az élet továbbadására.
A családeszmény kialakulásának oka, hogy a szexualitás óriási erőket mozgat meg, és értelmes keretek nélkül a társadalomra veszélyes hatással van. A másik értéke e családmodellnek, hogy hangsúlyozza a férfi és a nő közötti partneri viszonyt, ami állandó feladatot jelent ugyan a feleknek, de méltóságot és biztonságot ad.
A zsidó-keresztény családideál normatívvá válásával az ettől való eltérést az isteni parancsolatokkal való szembehelyezkedésként, bűnként utasították el, és megsértéséhez szankciókat kapcsoltak. Jézus idejében a házasságtörő nőt megkövezték, más közösségek megszégyenítéssel és egyéb büntetésekkel igyekezték védelmezni a család eszményét és intézményét. A legmagasabb kultúrájú népek családi életét mindig és mindenütt ésszerű szabályok keretezik.
Az antiklerikalizmus, a szkepticizmus és az ateizmus terjedésével egyre erősödtek a hangok, hogy az egyház ne szóljon bele az emberek dolgaiba. A szexuális kapcsolatteremtés fokozatosan kibontakozott a családi élet keretei közül és lépésről lépésre szabadidős örömkereső- illetve fogyasztói tevékenységgé alakult. A “nem bűn az ma már” ideológia szépen lebontotta a meglévő kereteket, házaspárok és gyermekek életét téve tönkre, nemzedékről nemzedékre mindig nagyobb terheltséggel indítva útra a következő nemzedékek életét.
Mert ugyebár emberileg nézve milyen családanyák és családapák válnak azokból, akik megszokják, hogy tizenéves koruktól váltogatják a partnereiket, és elkötelezettség nélkül kapcsolatból kapcsolatba bocsátkoznak másfél-, két évtizeden keresztül? Mitől válna a testi szerelem az életen át tartó kizárólagos, felelősséget vállaló, személyes törődést adó és hosszú távon is fejlődőképes házastársi kapcsolat őrzött kincsévé ha valaki így töltötte ifjúsága éveit? Még a házasságkötést megelőző búcsúbulik és a lagzis mulatságok viccesnek szánt tréfái is azt mutatják, hogy most aztán “game over”. Eddig volt a vidámság és az élet, most következik a rabszolgaság és a garantálható elszürkülés.
Egy ilyen szellemi közegben, úgy gondolom, nem kérdés, miért fontos a Szent Család által megjelenített családeszmény. De persze hozzá kell tennünk, hogy a családokat és a társadalmat összetartó ember- és családkép dekonstruálása nem állt meg itt, tovább ment a férfi és női identitás lebontása felé.
“Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot.
Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit,
mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké. Ámen!”
Borítókép forrás: Wikimedia