A fény gyermekei

„Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.“

Keresztényként arra kaptunk hivatást, hogy a fény gyermekei legyünk.
“Ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg benneteket. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.” 1Tessz 4-6.

Életünk utolsó órája, vagy Krisztus második eljövetele az ítélettel bármikor hirtelen elkövetkezhet, az igazi kérdés az, hogy mi készen állunk-e rá? Mert bizony sokan vannak olyanok, akik csak élik világukat és nem törődnek Istennel. Őket nevezi Szent Pál a sötétség fiainak.
Ők azt gondolván, hogy munkájukkal, pénzükkel vagy hatalmukkal eléggé bebiztosították magukat, folyvást azzal hitegetik magukat, hogy „béke és biztonság” van. Tudatlanságból, önhittségből vagy igénytelenségből nem törődnek azzal, hogy az örömhír megvilágosítsa életüket: innen a sötétség a szívükben, innen az ijedtségük az ítélet napján. Hirtelen eléri őket a pusztulás, és nem lesz menekvés számukra.

Velük szemben a világosság gyermekeit, akik úgy élnek, hogy bizalmukat Krisztusba vetik, Szent Pál arra hívja föl, hogy éberen várakozzanak az Úr napjának eljövetelére.
“Mi … a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.” 1 Tessz 5, 8.

A fény gyermekei nem a pokoltól való félelemből élnek istenes életet, hanem mert megértették és magukévá tették: Isten maga ajándékozott nekünk teljes életet Jézus Krisztus által, aki “… értünk, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült, és emberré lett.”

A világ végén, az ítéletkor Isten megkérdez majd minket. Lehetőséget kaptunk e járvánnyal, hogy átgondoljuk életünk súlypontjait, hogy több időt töltsünk a hitünkkel és családtagjainkkal, hogy észrevegyük, lehet szegényebben is élni, és hogy sok mindent elvehetnek tőlünk, de attól mi még új és új utakat keresve tovább folytathatjuk az életünket. Mit kezdtünk ezzel a lehetőséggel? Krisztus, a mi Istenünk,aki értünk lett emberré, minden körülmények között közel van hozzánk. Őt és megváltottságunk ajándékát, Karácsony igazi örömhírét senki és semmi nem tudja elvenni tőlünk.

Reményünk és bizalmunk alapja szilárd. Így jó kedvvel nekiláthatunk, hogy  alkalmazkodva a jelenleg adott körülményekhez, kihozzuk helyzetünkből a legtöbbet.
Ne éljetek úgy, mint a többiek, akik sötétségben élnek, Ti a világosság gyermekei vagytok!

Borítókép: Govert Flinck - Angyalok hirdetik Krisztus születését a pásztoroknak (Wikimedia)