Ferenc pápa gondolatai az újév elején

Ferenc pápa a hagyomány szerint ezévben is körlevélben fordult a világ katolikusaihoz és minden jószándékú emberhez az újév alkalmával.

Bár a 2020-as nehéz év a szeretetnek és a szolidaritásnak számtalan példáját is adta, a világban -ahogy a pápa írja- sajnálatosan tovább erősödött a rasszizmus és az idegengyűlölet, sokasodtak a háborús konfliktusok. Részben ezért, a pápa ezt a címet adta üzenetének: 
A gondoskodás kultúrája mint a béke útja.
“A gondoskodás kultúrájáról van szó, ami a korunkban olyannyira elterjedt közöny, pazarlás és konfliktusok kultúrájának leküzdését jelenti.”
A Biblia elején olvashatjuk, hogy Isten gondoskodó szeretettel megalkotja az Édenkertet, termékennyé teszi, rábízza teremtményére, Ádámra, hogy “művelje és gondozza” azt. 

Rövidesen azt látjuk azonban, hogy a testvérgyilkos Káin cinikusan úgy válaszol, amikor Isten megkérdezi, hogy testvére vajon hol van, hogy “őrzője vagyok én testvéremnek”? Mintha azt mondaná, hogy ugyan mi közöm nekem hozzá? Pedig -folytatja Ferenc pápa- Káinnak igenis testvére őrzőjének kellene, hogy legyen! A továbbiakban Isten azzal mutatja meg, hogy még a bűnös emberről is gondoskodik, és az emberi méltóság még ekkor is sérthetetlen marad, hogy bűne elkövetése után védelmező jelet tesz Káinra. 

Az ószövetségi nép életében a teremtésről és az emberről való gondoskodás jele a szabbath és a jubileumi év, a pihenés, a föld pihentetésének és az adósságok elengedésének Istentől elrendelt ideje. Jézus egész élete is a gondoskodásról: a szegényekkel való törődésről és saját élete odaáldozásáról szólt. Az ő követésében az egyház is az első időktől törekedett a szeretetszolgálat gyakorlására, mivel abban a meggyőződésben éltek, amit Szent Ambrus püspök így fogalmazott meg:
„a természet mindent az emberiség közös használatára adott [...] és így a természet mindenkinek közös tulajdonjogot alkotott, viszont a kapzsiság ezt keveseknek járó joggá változtatta.” 

Az egyház történelméből tudjuk, hogy sok olyan intézmény, ami ma Magyarországon is az állami gondoskodás révén természetes adottságnak számít, korábban kizárólag a gazdagok privilégiuma volt. Mindaddig, amíg az egyházi közösségek saját anyagi lehetőségeik szerint el nem kezdték működtetni őket. Ilyen intézmények a kórházak, a szegényházak, az árvaházak, lelencházak, vagy szálláshelyek az utazók számára ... 

Ferenc pápa röviden emlékeztet az egyház társadalmi tanítására, amelyben az egyház a legmagasabb szinten évszázadok óta a gondoskodó szeretet szükségességéért száll síkra.
“Egy olyan időszakban, amelyet a selejtezés kultúrája, és amelyet mind a népeken belüli, mind pedig a nemzetek között egyre növekvő egyenlőtlenségek jellemeznek, arra kérem a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a gazdasági, az üzleti, a tudományos élet, a kommunikáció és az oktatási intézmények vezetőit, hogy vegyék kezükbe iránytűként ezeket az elveket, hogy a globalizáció folyamata egy közös irányt, „egy valóban emberi irányt” mutasson. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megbecsüljük az emberi személy értékét és méltóságát, szolidárisan tudjunk fellépni a közjó érdekében, és segítsünk a szegénységben, betegségekben, rabszolgaságban, fegyveres konfliktusokban és megkülönböztetésben szenvedőkön.“

Abban a gondoskodó felebaráti szeretetben, amit a bibliai példákon és az egyház történetében látunk, nyoma sincs leereszkedésnek vagy öntömjénezésnek. Egyszerűen annak a felismerését jelenti, hogy Isten gyermekeként mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. A felelősen gondoskodó keresztény élet valójában csupán azt jelenti, hogy megadjuk embertársunknak azt, ami a teremtésből következően az isteni igazságosság alapján jár neki. 

Borítókép forrása: https://www.flickr.com/photos/88601135@N08/14036966124